Ami jó, az jó. Na! Ezt leltem, amíg a neten mazsoláztam jó zenék után:

http://www.youtube.com/watch?v=u9j93MoZdeU&feature=related

Értékes ember. Barátnőmmel csak zenei vezetőnk-nek hívjuk a divatos szellemi vezető megnevezés után, de elgondolkodtam ezen és arra a megállapításra jutottam, hogy ő nálam kiérdemelte  a guru titulust is. Igaz nem indiai hanem félig fekete, félig zsidó, de attól még a gondolatai nagyon a helyén vannak. Vagy éppen emiatt (is)...

Találtam még pár dolgot amit bírok tőle, úgyhogy csokorba kötöm:

http://www.youtube.com/watch?v=jdWepNUAWSw&feature=youtu.be

jaj ettől most fetrengek, mert most leltem rá:

http://www.youtube.com/watch?v=z_TmkEapdJ8&feature=related

a képembe vágja hogy azért vagyok rosszul mert alacsony a rezgésszintem, azt megütöm. - És akkor már jogos lesz a gondolat:-))))))))))))))))))

zene

Hogy lássátok, nem vagyok mindig szomorú és ironikus.

Csak ha vidám vagyok, egyszerűen nem írok. Azt csak a lelkemben dokumentálom.

Világjáró cuccaim lesznek az esküvőn.

A fátylam éppen Sidney-ben nyaral, a cipőim Amerikából, Angliából és Kínából érkeztek. (naja...3:-P)

A varrónő magyar, bár az anyag ki tudja honnan érkezik..

Az esküvő meg külföldön lesz :-P

Kéne már valami meghívót is gyártani, bár mindenki számára nyilvánvaló a dátum...gondolom majd jó lesz emléknek:-))))

Azt hiszem mostanra csúsztam szét az egész szervezősditől.

Update: Közben csörgött a telóm hogy felvettek a munkahelyre ahol tegnap voltam interjún:-)))))

;-D

Úgy döntöttem összeírom, hogy mi az amiben nem vagyok elég jó mások és természetesen önmagam véleménye szerint. Így talán jobban át tudom látni hogy mi az amivel van egy picike problémám.

Nem elég pontosak a megérzéseim.

Nem vagyok elég jó vágó.

Nem vagyok eléggé művész. - ez az állandó favorit ami belülről mar....

Nem vagyok elég jó nő.

Nem vagyok eléggé kitartó.

Nem vagyok elég magabiztos.

Nem vagyok elég rámenős.

Nem vagyok elég jó munkaerő.

Úgy egészében nem csinálom elég jól a dolgaimat.

Most éppen úgy érzem hogy nem vagyok elég jó semmihez sem...

Legszívesebben nyakon vágnám az "indulás" előtti önmagam, hogy mi a jó francért kell nekem mindig, mindenből a nehezebbik utat választani?

...vagy legalább elkelt volna egy híres filmes a családba mert ezzel a hátszéllel maximum egy autószerelő műhelyt működtethetnék sikeresen...

És mielőtt valaki megint kioktatna: nem kesergek, hanem gondolatokat foglalok össze. Nem várok segítséget, mert marha jól tudom hogy ebből nekem kell kimászni. De jelenleg csak az öniróniával karöltve megy. Ha meg valaki jobban tudja hogyan kéne elég jónak lennem a fent említett dolgokban, egészen nyugodtan megmutathatja.

Vannak pozitív dolgok is:

Nem vagyok már beteg.

Férjhez megyek ott, ahol otthon érzem magam, ahhoz a férfihoz aki mellett otthon érzem magam. - pl ennek 6 éve még nem sok realitása volt.

6 év után még mindig ugyanúgy szeretem.

Büszke vagyok arra, amilyen életformát választottam.

Hát ennyi jutott eszembe. Lesz min változtatni...

Megint álmodtam. Megint rosszat. Már ha ez még belefér a rossz kategóriába...

Óriási fekete hullámok jöttek. Át a hullámtörőkön a fejünk felé magasodtak. Kivételesen nem közvetlenül a hullám előtt álltam, hanem egy épület ablaka mögül néztem rettegve ahogy egyre magasabbra emelkedik fölöttünk. Próbáltuk becsukni az ablakot és csak kiabáltam hogy gyorsabban már! Mintha az a hangyatöknyi ablak ért volna valamit a víz erejével szemben...

A következő kép az volt, hogy merev testeket pakolunk ide-oda. Nem tudom hogy halottak voltak-e, mert őket nevezték túlélőnek. A gyermekkori iskolatársaim voltak azok. Legalábbis kettőt felismertem.

Aztán a  következő kép az volt hogy a párom, mint egy zombi húz el mellettem, leszegett fejjel. Alig hallotta amit mondok neki.

Majd próbáltam anyummal felvenni a kapcsolatot. Egy régi számítógép előtt ültem és egy treforthoz hasonló chat felületen próbáltam utolérni. El is indult a kommunikáció, de félbeszakította valami hatalmi szöveg. Ennek már így nem sok értelme van...de a lényeg hogy nem tudtuk elolvasni egymás szavait, mert valami nagyobb hatalom hosszú szövege folyton félbeszakította.

Szóval egész jó hangulatban indult a napom. Nem igazán tudtam eldönteni hogy aludjak-e még, vagy inkább jöjjek vissza ide és folytassam ezt a világot.

Biztosan nem hangzik már olyan félelmetesen mint amilyennek megéltem...de nem volt egy szívderítő élmény.

Az ezt megelőző álmomban egy metrószerelvény ablakán tuszkoltam kifelé a macskámat, mert tudtam hogy a következő megállónál olyan dolog vár minket amit ő nem élne túl.

f@sz@.

Nem nézek katasztrófa filmeket és nem kattogok ilyen témákon. Akkor mégis mi ez és miért álmodok egyre durvábbakat????

amikor egy recepciós pozícióra elküldött jelentkezésem után az a válasz jön, hogy a képzettségem és a munkatapasztalatom nem megfelelő hozzájuk, azt megalázónak kéne éreznem, vagy megtisztelőnek?

Vagy fogjam be és örüljek hogy 100-ból egy legalább hajlandó volt dobni egy emailt hogy nem kellek...

"Csináltam" magamnak repjegyet. Nem volt, de addig agyaltam rajta, amíg be nem raktak aznapra egy járatot.

Na akkor a következő lépcsőfok: kell az a szám amit kigondoltam, hogy milyen szép és jó lenne... Ahhoz meg először az kell hogy eljusson hozzá az üzenet aztán meg hogy elénekelje.

Tehát most mindenhogyan küldöm felé hogy nézze meg amit írtam. Más szerencséseknek is énekelt már "csak úgy" "jófejségből"...szóval hátha. :-)

A héten találtam rózsát. Kétféle lila. Fel is vásároltam rögtön az összeset a virágostól. Már csak egy két kiegészítő kell köré. Ez a kép ihletett meg és másnap már rá is találtam a virágosnál. Teljesen élethű...senki nem mondja meg róla hogy nem élő. Pont ilyet kerestem.

A képeket innen lopom: http://www.pocketfulofdreams.co.uk/

A másik kép amiről meg akartam emlékezni, ugyanezen az esküvőn készült, történetesen a menyasszonyról. Majdnem pont így néztem ki abban az életemben amikor Olaszországban éltem és a férjem valami maffia arc volt. Szóval gondoltam megörökítem az utókornak/magamnak...mert ha ránézek az arcára, akkor megint visszajön egy csomó érzés.

- ha már az előző "utálommal" kezdődött, akkor itt egy kis pozitívum.

Szóval ezt imádom! Megtaláltam az éjfélkor Párizsban soundtrackjét. Hihetetlen hogy sokkal jobban táncra késztet ez a zene mint a mostani "dallamok".

gyűlölöm hogy mindent megérzek. Legtöbbször mindent ami számomra nem jó, nem kellemes. Döntéseket, gondolatokat, érzéseket. Svájci óra pontossággal.

Utálom:-(((((((((((((

Más ezért az "áldásért" odaadná mindenét. Hát közlöm, hogy kvára nem vicces amikor átjön, hogy éppen most döntöttek a fejed felett. És az eredmény nem fog tetszeni. De azért gyötröm még  magam addig, amíg hivatalosan is megérkezik az értesítés. És addig persze reménykedek, hogy csak megint egy hülye paranoiás napom volt. De nem.

Nagyon pontosan bejön amit érzek.

És olyan jó lenne ha néha valaki megindokolná hogy éppen mi okból nem kellek. Aranyos vagyok, kedves és lelkes, munkaadó szempontjából 1000%ig ki is zsigerelhető. Iskola szempontjából is. Akkor mi a francért nem kellek????

Őszinte voltam. Most már megfelelési kényszerem sem volt. Önmagamat adtam és éreztem hogy szimptaikus vagyok. Akkor mégis mi a baj velem?

Csak valaki válaszoljon ha hallja, mert már itt tornyosulnak a kedvenc kis kételyeim hullámai, amivel majd hetekig magyarázom magamnak hogy éppen most miért is nem voltam ELÉG JÓ valakinek.

Lehet hogy egy színvonalon aluli televíziós jós-műsorba kéne jelentkeznem. Ott legalább lenne sikerélményem. Ez most már tényleg rossz. Zsinórban.

:-(

Vajon ez a sok HR-es aki bruttó 130 ezerért keres felsőfokon angolul beszélő, felsőfokú végzettséggel rendelkező, minden problémát megoldani tudó titkárnőt és személyi asszisztenst...

...szóval találkozik a kereslet a kínálattal?????

Őszintén kíváncsi lennék rá.

Vagy ők csak úgy hobbi szinten adogatják fel a hirdetéseiket?

...

Érdemes rajta elgondolkodni. Csak egy picit.

http://www.youtube.com/watch?v=dkaoYTLWCRM&feature=g-u&context=G27ea6e7FUAAAAAAAAAA

Először nevettem ezen a számon, de most már egyre jobban tetszik:-) Meghallom a fecskéket az első másodpercekben és már ott futkos a karomon a hideg. Kicsit rosszul vannak egymáshoz fényelve a különböző helyszínek de amúgy egész igényes kis klip lenne...

Valamiért pár napja rámtört a hiányérzet. Előző éjjel azt álmodtam hogy egy ismerősünktől képeket kapok kintről és potyogtak a könnyeim amikor megláttam őket.

Úgy látszik 3 hónapra vagyok hitelesítve amit mindenféle lelki hullámzás-mentesen el tudok tölteni Görögország nélkül.

Tegnap este a vacsin Cs. viccelődött hogy ha sikerül tető alá hoznia valamit akkor kijönnek az esküvő napjára egy magán géppel. Tudtam hogy viccelődni próbál, de láttam a szemében hogy nagyon is komolyan gondolja legbelül.

Örülnék neki ha ott lennének, mert nagyon szeretem a lökött fejüket:-))))

szuper minden. Rengeteget tanulok. Ma voltam bent 3. alkalommal és már kipróbálhattam élesben egy két gondolatomat, ami végül be is jött.

Nagyon-nagyon-nagyon örülök ás hálás vagyok neki, meg minden:-)

Úgy érzem és ezt mások is megerősítették: a lehető legjobb ember mellett landoltam.

Én is így érzem/ gondolom.

Happy!

Hát ma megnéztem, én nem tépem le kecsesen a WC papírt...:-)

Ezek szerint van olyan hogy kijelölt út és hogy nem kőbe vésett jövő? (jó, utóbbiról tudom hogy van, az előbbi meg furcsa)

A nyáron csinálhattam volna valamit, ami végül nem jött össze. Pedig minden jel arra utalt hogy menni fog, aztán egyszer csak valami keresztül húzta a számításaimat.

Most meg elindultam egy másik úton, egy másik személyhez. És úgy fest, hogy nemcsak hogy az út ugyanarra a helyszínre mutat, hanem ugyanahhoz a projecthez is.

?

"Felmérések szerint a magas pozíciót betöltők legalább egy tizede pszichopata, borúlátóbb kutatók 1/3-os arányt említenek, míg a legkritikusabbak szerint bizonyos tekintetben a hatalmat magukhoz ragadó személyek soraiban éppen a nem jellemhibás egyének tartoznak a kisebbséghez."

Elgondolkodtató:-P

EZEN rajta vagyunk mi is. :-)

Nem tudom hogy egy cseppnyit is átmegy-e, milyen volt ott lenni...de engem újra és újra ráz a hideg amikor végignézem.

álom.

Sok minden volt, kusza is volt.

Egy erdőben sétáltunk egy kerítés mellett. A kerítésen belül egy sötét ház volt sötét kerttel és egy sötét farkaskutyával. Nőstény volt. Az első kutyámra emlékeztetett. Vonyított és azt akarta hogy simogassam meg.Adjak neki szeretet. Éreztem hogy valami nem stimmel vele, de végül odamentem hozzá hogy megsimogassam. Amikor felé nyújtottam a kezemet, odakapott és meg akart harapni. Ahogy elrántottam magam, nem tudtam rendesen megmozdulni és még a mancsával utánam nyúlt. Lényegében tudtam hogy bántani fog, de azért bíztam benne hogy mégsem történik ilyesmi.

Azt hiszem ez egy furcsa hasonlat az életem "erőteljesebb" eseményeire.

Odanyúlok, mert újra és újra bízom benne hogy legközelebb másképpen lesz.

Csak azok a fránya harapások ne fájnának ennyire...

hogy néha visszalépek pár lépést ha egy nagyobb dolog elé kerülök.

Nem értem miért van. Illetve talán igen. De aztán nagylevegőt veszek és nekifutok. De tegnap is megtorpantam picit. Megijedtem.

Most mi lesz??

Hát mi? Megyek előre...

http://www.youtube.com/watch?v=sb2YOg_dkQM

...csak lendületet veszek:-)